 ← Kapacitásépítés |
 Tervezés → |
 |
Kutatás, diagnosztika |
Egy műemlék-felújítási projekt során minden esetben első lépés az épület, a telek és környezete alapos megismerése, vagyis a kutatás, diagnosztika. Az épület jellegétől függően ez általában művészettörténeti, építéstörténeti, telektörténeti kutatást jelent, ami egyrészt az írott és rajzi források levéltári kutatását, másrészt a helyszíni, ún. falkutatást és az értékek számbavételét, értékleltár készítését foglalja magába.
Ennek részeként restaurátorok bevonásával kell elvégezni a speciális művészeti értékkel bíró elemek, tartozékok kutatását (falfestések, kődíszek, történeti nyílászárók, fa- és fémszerkezetek, szobrok és épülettartozékok stb.), és helyreállítási javaslatának összeállítását.
A művészeti szempontok mellett a műszaki szempontokat is fontos megismerni, erre szolgálnak az épületdiagnosztikai kutatások, úgymint statikai, szerkezeti, falnedvesedési, faanyagvédelmi helyszíni kárfelmérések, kutatások és az ezek alapján készülő szakvélemények, javítási javaslatok. Ezen feladatok jogszabályban is elő vannak írva (a roncsolással járó kutatások engedélykötelesek!), ugyanakkor a részletes tervezés és a közösségi bevonás alapját képezik.
A kiválasztott generál tervezőnek is van már feladata ebben a szakaszban: a környezet megismerése, urbanisztikai vizsgálat, geodéziai és épületfelmérés, vagyis a meglévő állapotok rögzítése. A mozgósított helyi közösséget érdemes bevonni ezeknek a folyamatoknak a megismerésébe, a feltárt értékek és állapotok bemutatásával, illetve az általuk értéknek tartott helyi örökség összegyűjtésével, megismertetésével. Így maga a kutatás is alkalmas munkafázis lehet a közösség aktiválására.
Ezt segítheti a kutatás folyamatának és eredményeinek kommunikációja, illetve – amennyiben a közösség részéről hajlandóság van az önkéntes munkára – a kutatásokhoz szükséges segéderő biztosítása jó alkalmat teremthet a bevonódásra.